Az elfeledett víztározó

Fernezelyi víztározó 

Hajdanán létezett egy település, minek a neve Fernezely volt, amely mentén a víztározót is építették. Noha a település már Nagybánya külső területéhez tartozik, a tó neve a régi maradt. Erre emlékeztet még minket a tó északi részén található Felsőfernezely települése is, amely madártávlatból nézve, igen jó területi adottságokkal rendelkezik. 

Az itt lévő völgyi szakaszra 1964-ben egy hatalmas gátat húztak, amely felfogta az itt folyó Fűrész-patak vizét, létrehozva így a 3 km hússzú, és 1km széles Fernezelyi víztározót, melybe később pisztrángot, illetve pontyot telepítettek.  A Fűrész-patak a tóból kilépve, Nagybányánál ömlik a Zazár-folyóba.

A gát, a tó déli részén található, Nagybányától 10 km–re. Magassága 51,5m, tetejének hosszúsága pedig 260 m.

Kevés itt az anyafölről érkezett magyar turista, pedig valóban csodálatos, és kivételes környezetben található ez a tó, hiszen amellett, hogy Máramaros és Nagybánya szomszédságában van, a híres Rozsály-hegy is határolja, amely a Gutin-hegycsoport nyugati tagja. De nincsenek már innen messze a Radnai-havasok sem.

Nem csak földrajzi, hanem történelmi, illetve kulturális okunk is lenne ide jönnünk, ugyanis a szomszédságban, Koltóban töltötte Petőfi Sándor a mézes heteit Szendrei Júliával, és a Rozsály-hegy volt az, ami megihlette Petőfit, mikor a Szeptember Végén című versét írta. Kinézet a Teleki Kastély szobájának az ablakán, amikor is azt a bizonyos „Bérci tetőt”, a Rozsályt látta.

Ettől a helytől kevésbé létezik jobb egy pár napost kirándulásra, hétvégi bringázásra, vagy motorozásra. Ennek ellenére sajnos egy magyar emberrel sem találkoztunk.

A tó ivóvízkészletet biztosít, amely mostanában igen veszélyeztetett, hisz a kirándulók nagy mennyiségű szemetet hagynak maguk után.

A tó alkalmas hajókázásra és fürdőzésre is egyaránt. Az út a víztározó nyugati részén halad végig, ahol több helyről is lehetőségünk van lemenni a partjára.

Még egy nagyobb turistafogadót is találunk. 

Érdemes több helyről is lemenni a partra, hiszen több aspektusából is látni kell ezt a tavat. 

Miután megnéztük a tavat, elindulunk a tó északi részére, és azon túl a Fekete-patak mentén, ahol meg is nézzük a patakot.

Majd tovább haladunk, egészen addig, amíg egy nagy fennsíkig el nem jutunk.

Van itt egy nagyobb turistaszálló is, de ami igazán említésre méltó, ez a gyönyörű tisztás, amit az itt kanyargózó Runcu-patak aranyoz be. Kevés ilyen nyugtató környezet van, mint ez. 

Ahhoz, hogy elérjük a patakot, le kell sétálni a dombról, de ez nem állít meg minket, hogy közelebbről is láthassuk. 

Az ember már nem is akar tovább menni. Mi is pihentünk itt egy picit, aztán az este közeledtével indultunk is vissza.